I.
Am
Minden reggel újra élek,
Dm/A
szemem kinyitva, ha körülnézek,
Am
szemembe zúdulnak fürge kis képek
G                 Am
szorosan, egymás után.
I.
Ébredéskor tolongnak képek,
mind azt akarják, hogy visszatérjek
egy olyan világba, ahol kell éljek,
ahol a múltam van, és a jövőm van.
I.
Minden reggel megtudom, hogy
mi a nevem, és azt hogy hol élek.
Átismétlem reggelre kelve,
miért is ver a szívem.

Am           Dm/A
Emberfajta - szólnak a képek –
         Am       Dm/A         Am
Embernek fajtája, kell, hogy ráébredj
Dm/A       Am        Dm/A     Am
Arra, hogy folytasd, mit félbehagytál,
G                 Am
Arra hogy agyadba vésd:

III.
Am           Dm/A
Emberfajta –mondják a képek –
      Am       Dm/A      Am
Ebbe a világba beküldtek téged,
G                 Am
Nézd, amíg megteheted!
Am            Dm/A
Vésd agyadba, időd megszabva!
       Am     Dm/A Am
Állj a sorba, emberfajta!
 (Dm/A)    (Am)     (Dm/A)     (Am)

Dm/A      Am       Dm/A   Am
mondják a képek
Dm/A    Am        Dm/A     Am
Világba kerültél
G                 Am
álomnak vége van, világnak nincs vége.
G                 Am
Álomnak vége van, világnak nincs vége.
I.
Meg vagy szabva, emberfajta,
szemedbe tódulnak hajnalonta,
s mondják a képek – Itt van, hát nézzed,
álomnak vége van, világnak nincs vége.
G                 Am
Álomnak vége van, világnak nincs vége.
G                 Am
Álomnak vége van, világnak nincs vége.