D                            

Egy hófehér éjszakán Fjodor Mihajlovics

Pétervárott megáll, mögötte senki sincs
                 A

csak egyvalaki,

         G             D
s mert sejti hogy ki,

hátra se nézve szól Fjodor Mihajlovics:
"Szólj, Ördög, mi dolgod velem? Röviden szót keríts!
Aztán iszkiri!
Nem állhatlak ki!"

"Még ifjú író ön, Fjodor Mihajlovics,
- szólt egy hang a hát mögül - jövője drága kincs,
s a cár ellen itt
összeesküszik..."

"Vészes e társaság, amelynek tagja lett,
Párizst képzel ide Pétervár helyett,
mind csupa gőg,
összeesküvők."

"De már holnap reggelen láncban lesz, bizony,
és lakni fogja majd, megjósolhatom,
nyolc éven át
Szibériát!"

"Hohó - nevet föl erre fel Fjodor Mihajlovics -
írónak a tapasztalat, a szenvedés drága kincs!
Lássuk tehát
Szibériát!"

"Még ifjú író ön - szól az ördög ott -
jobb hát, ha folytatom még a jóslatot,
mert lesz egy fanyar,
fura kanyar..."

"Mert jó, mondjuk szenved ott, Fjodor Mihajlovics,
és midőn visszatér, sok akadálya nincs,
a nagy könyveket

írhatja meg.

(Ám de most figyeljen, Bátyuska!")

"Ám e nagy művekben káromolja majd
régen volt társait, kikkel most összetart,
s a cár ellen itt
összeesküszik."

"És Párizs fertő lesz az új eszméivel,
a 'miért' helyett csak a 'hogyan'-t keresi majd, mivel
érdekesek
az emberek."

"Így jut el az emberhez az intézmény helyett
- szólt a hang és nevetett, ott a hát megett -
Hihihihi,
Dosztojevszkij!"

Így maradt végül ott Fjodor Mihajlovics,
rázva zúgó fejét, egy gondolata sincs,
hogy itt mi lesz,

ki érti ezt?

                 A   G                D           
Hogy érti ezt, hogy itt mi lesz?

                      A    G               D
Gondolat helyett gondolatmenet.