Album: (1988) Mélyrepülés

I.
D           G                D                    G         A
Színházi múltam van, Veszprémben voltam büfés,
D                 G            D                   G      A
mondhatom esténként volt ott nagy elmélyülés.
D             G            D               G
Egy példát említek: szegény kis Hamletem
D         G              D           G   
az első szünetben úgy elmélyült bennem,
D            G             D            G
s annyira kifulladt, nem tudta mondani
D       G                D         G    -- 
ideje jöttén, hogy to be, or not to be,
-       D        G                D              G
mert pontosítanom kell, nem büfés, hanem hát
A                             D
büfésnő voltam csak én.
(D)  G   D   A     D G D A D
Nanana-nana-na…..
I.
De hatvannyolcat írtunk, fújtak a reformszelek,
az egyik alám fújt, jól megemelt engemet.
És nem is csak magamban szálltam fel legottan,
káderek, felesek, tüzérek, krémesek,
harckocsik, kellékek akartak szárnyalni,
Hamletem is, ez a kipróbált bizalmi
felszállt a magasba, akár egy pacsirta,
s ott lebegett énvelem.
I.
Azóta aztán már színházat igazgatok,
de elmélyülésre még most is alkalmas vagyok.
Tessék csak kérdezni, lám egyre érkezik
a sok új tehetség, megmondja bármelyik.
Az óvatoskodás került ma túlsúlyba,
de az én eszményem a nyitott kultúra.
Azt mondom, bátorság, nincs itt mit félteni,
jöjjön csak be a nép, vigye, mi jár neki.
Nyolchetes szalámi, rémdráma, akármi,
jó szívvel kimérem én.
Ki én! Ki én! Ki én! Ki én!
Ki én! Ki én! Ki én! Ki? Én.