A                          D             A

Nézz le a Lánchídról a vén Dunára,

A                               E
nézd meg a vén folyót, megvan-e még,

                                 
hisz ma az ember még azt is csudálja,
hogy el nem vették már rég mindenét,
 

nézz csak utána apádnak, anyádnak,
asszonyod vizsgáld, hogy asszony-e még,
 

másodpercenként kell ellenőrizd,

hogy a tiéd-e még, ami tiéd.

Gondosan leltározz éjt nappá téve,
zsebedbe nyúlj, hogy a pénz ott van-e,
 

elvették múltadat és a jövődet,
míg félrenéztél vagy három hete,
 

és emlékezz volt még egy óvatlan perced,
engedted magadnak hogy félrenézz,
 

s már arra ébredtél, hogy nem vagy férfi,
ember, hogy lehettél ilyen merész?

Volt még egy Istened, egész jó Isten,
s könnyelmű percedben feledted őt,
 

s már arra ébredtél, hogy ő is a másé,
vicceket mesél a gondviselőd.
 

Nézz le a Lánchídról a vén Dunára,
nézd csak a vén folyót, hogy viszi szét
 

apádat, hazádat hogyan dobálja,
s maga sem tudja, hogy megvan-e még.

Vagy tudod mi; ne is nézz le a Dunára,
szemedet féltsed, hátha kisül,
 

így maradj inkább már, így félrenézve,
anyátlan, Dunátlan, nemtelenül,
 

Csakis a, csakis a szemedet őrizd,
ne is nézz már oda, hátha kisül,
 

vigyék csak kapkodják, nézz te csak félre,
s várj másik istenre, aki becsül.