Album: (2004) A véletlen szavai

Köszönet: Kiss Gergelynek

I.
G7         Am         G7    Am        G7        Am         Dm    C     Am
Tú-rú-ru-rú-rum , tú-rú-ru-rum, Tú-rú-ru-rú-rum , tú-rú-ru-rum
II.
C                            Dm              C                      Dm
És arra ébredt hogy a hó belepte s még le se rázta azt a havat
C                        Dm                 G7       Dm    Am  G7        Dm   Am
Letiltott gondolat ugrott eszébe felleges hajnalon, hófödte hajnalon.
II.
Ő volt aki tiltotta önönmagának meg azt a bizonyos gondolatot
hát gyorsan meg is ölte önönmagában azt a bizonyos gondolatot
hófödte hajnalon.
II.
Később a kedvenc nagy kukájába nézve, éppen amidőn reggelizett
majonézt egy mocskos nylon dobozból, már megint eszébe jutott,
hófödte hajnalon.
III.
G7          C                           G7                         C
Megint a tiltott ugrott eszébe s míg TV-műsorral szájat törült
G7                     C                      Dm        G7   Am
elfojtotta ismét, kissé dühös lett felleges hajnalon,
Dm        G7   Am
hófödte hajnalon.
III.
Aztán jól megvolt egészen estig nem járt eszébe fikarcnyit sem
lábának fázásán, borocskán kívül, felleges estelik,
hófödte estelik.

I.
Tururu..u.

II.
Még este tárgyalt egy vidám rendőrrel,
míg üres kirakatban vackára dűlt, kint a hó esett, esett mint rosseb
felleges szombaton, hófödte szombaton.

Kérte a rendőrt : még ne hagyja magára
félt hogy az elmegy, de magától félt,
mert hogy a tilalmas eszébe juthat,
hogy mitől jutott ide, ahová eljutott.