Album: (1987) Utóirat

Capo: 5. bund

I.
Am                           A
Ablaknál állva bámultuk az esőt,
   Am                             A
az egyenes szálban, lágyan permetezőt,
     E                                   A
s én kezed megfogva azt mondtam akkor: "eső".
   E                                    A
Te bólintottál és azt mondtad halkan: "aha".
E                A
Idebent gyertya, odakint éjszaka.
II.
E            A
Tararararam, tarararararam...
E                A
Idebent gyertya, odakint éjszaka.
III.
Am                       A
Idebent gyertya, odakint éjszaka,
Am                       A
arcunkba simít, mint egy kísértet haja,
   E                                    A
én kezed szorítva azt mondtam halkan: "aha".
   E                                       A
te bólintasz gyorsan, s azt mondod erre: "eső".
II.
Tararararam, tarararararam...
Idebent gyertya, odakint éjszaka.
III.
Am                                            A
Isten megmentsen, hogy megtudd, mire gondolok én,
   Am                                        A
és Isten mentsen, hogy tudjam, mire gondolsz te.
D                                                A
Isten megmentsen, hogy megtudják, mire gondolunk mi,
D                          A
ha már az Isten sem gondol semmire.
IV.
D            A
Tararararam, tarararararam...
D                          A
ha már az Isten sem gondol semmire.
III.
Hát kezed megfogva azt mondom halkan: "aha".
Te bólintasz: "aha", mert te is érted, aha,
ez bizony eső, lágyan permetező,
kínosan elnyújtott lágy ítéletidő,
D                         A
mikor az isten sem gondol semmire.
IV.
Tararararam, tarararararam...
mikor az isten sem gondol semmire.
IV.
Tararararam, tarararararam...
mikor az isten sem gondol semmire.