I.
E                 
A Dodó néni mindig azt kérdi,
              A                        E
ülve egy felhőn, s horgol keze,
(E)        
amit a holtak kérdezni szoktak,
                         A            E      E
hogy: hogy lehet élni őnélküle?
II.
E                                              D
"Nézd, Dodó néni - én így válaszolok, -
E                                                    D
hiányzol kérlek, de azért csak megvagyok.
E                                                       D
Élünk csak, élünk, csöndesen, ahogy lehet,
E                                          D
fizetéstől megy fizetésig a menet..."
I.
A Dodó néni erre azt kérdi:
"hogy lehet élni semmitlenül?"
Erre én tényleg gyors visszakérdek:
"te hogyan éltél, tán remekül?"
II.
Erre jön az, mit Dodó néni szokott
mondani, hogy ők még voltak birtokosok,
aztán vették el csak összes mindenük,
amijük csak volt, az égbe csak később tűnt.
I.
"Na, Dodó néni, ha már így kérdi,
maguk engedték - leszek dühös,-
a magamfajta legalább nincs kirabolva,
miként ki voltak gazdag ükök.
II.
Térjünk már észhez, tőlem mit vehetnek el,
mikor nincs semmim, ami itt ezeknek kell?
Kereken szólva: kirabolták maguk,
ámde nem engem. Maguknak volt birtokuk."