Ne állítsatok szobrokat

Album: (2004) A véletlen szavai

Bev:

A.. A .. A .. A .. .. E A

A
Elég volt, többé nem szabad,
(A)
ne állítsatok szobrokat,
(A)
a meglévők is tűnjenek,
E          A
remek, remek.

Ami a földből kimered,
azok most mind-mind tűnjenek,
lapos lapályon élhetünk,
úgy kell nekünk.

Ami a múltat illeti,
ne is feleljünk már neki,
ha már meg nem felelhetünk,
eltűnt, letűnt.

Na már most itt van a jelen,
ebből már szobor nem terem,
egyetlen név fönt nem marad,
giling-galang.

 


Akárki már kikezdhető,
mindenki kirekeszthető,
mindenki elfelejtve lesz,
ez már kereszt.

Na most csak nézzük a jövőt,
nem oly nagy rajta már a köd,
egy-két kiálló lesz talán,
talán, hazám.

Dédunokák tán szobranak,
de hogyan néznek ők ki majd,
innét az nem képzelhető,
a jövő tető.
A.. A .. A .. .. ..
Emlékszel, öreg pajtás, régi mesékre,
mert, hogyha nem emlékszel, hát akkor én se,
itt van a régi dudám, lámpám, vészfékem,
hátulról nézd meg anyád, nem láttad régen,
én most már haza megyek, úgy elfáradtam,
hogy engem nem látsz többet, legföljebb holtan.

A.. A.. E A

 

 

 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés