I. |
II. Úgy hírlett, fogják az Isten torkát többen, kapaszkodónak nem volt ez éppen silány, hát én is gyorsan megmarkoltam. I. Rácsok, csillagok, kapaszkodj, félek! Énekelj, szoríts meg, imádkozz, tölts! Ékem, szépem, véged, végem. II. Azóta szállunk, madzagon röptetett raj, roppannak gégék, de egyik sem az övé, és minden félben, minden félben. I. Egyszer, még egyszer, ebben a percben, egy utolsó mozdulat, ez még enyém! ||: Ha most elvétem, nem kár értem. :|| |