Em A Em
Róla szólt az összes tánczene
Em A Em A Em
Ő volt rég a parkett ördöge
Em A Em
Cikázott a lába meg keze
Em A Em A Em
Mással nem ment el lány, csak vele
D Em
Sarokból bámulták, csókolták lába nyomát
D Em
Veszettül áttáncolt ezeregy vad éjszakát
D Em
A haja röpködött magasan feje felett
D Em
Telihold lehetett, amikor megszületett
Ő volt rég a parkett ördöge
S találd el azt, hogy mi lett vele
Aki rég az éj császára volt
Főorvos a MÁV-korházban most
Éjszaka császárának vagyok a betege
Reumás vagyok, így lettem az esete
Éjszaka császárának vagyok a betege
Most mondd meg, hitted azt, hogy ez lesz majd ővele
Ő volt bíz a parkett ördöge
Egy tánczene sem szólt nélküle
A lányok szája forrón nyílott szét
Ha meglátták a parkett ördögét
S orvosi köpenyben szembejött éj hercege
Ott a MÁV-kórházban, nézem, hogy mi a fene
Esküszöm, azt hittem róla, hogy régen halott
És a múlt kísértete jön a köpenyben ott
A régi zene még fülembe cseng
Széjjelnyílt a tömeg, ha megjelent
Azért nyílt a tömeg előtte szét
Mert imádtuk a parkett ördögét
S kérdezi: "Na kérem, hogy van az izülete?"
Ott a MÁV-kórházban a parkett volt ördöge
S miközben bámulom az éjnek volt hercegét
Mondom, hogy szaggat még, de most már csak kicsikét
Ő volt rég a parkett ördöge
Ha rámozdult, mint veszett fene
Úgy járt neki lába meg keze
Hogy úgy hívtuk, hogy parkett ördöge
Legendás sztorikba foglalták az ő nevét
Ezeregy mellbimbó dicsérte varázskezét
És most meg azt mondja a MÁV-kórházban nekem
Hogy neki valahogy gyanús az izületem
Vegyes érzelmekkel mentem el
Kérdezek, de senki nem felel
Azt kérdem, vajon meggyógyít-e
Engem majd a parkett ördöge
Azt kérdem, vajon meggyógyít-e
Engem majd a múlt kísértete
Azt kérdem, vajon meggyógyít-e
Bárkit is a múlt kísértete