Album: (1994) Levél nővéremnek II.

Tizedik levélrészlet

Em
Drága Irén, megint az utca, megint az utca.
                                                                       Am
Hallom itt, hogy egy ember a valóságból magát kihazudja,
                                              Em
Elhasznált szavakkal magát elhasználja,
                                                  D
Elhasznált házak közt elhasznált világban
                                                                Em
A hőségben az utca és a valóságból magát kihazudja.
                                                 Am
Minden elhasználva, ezt kell írnom újra,
                                          Em
Aki ezt kihasználja, kevéssel beéri,
                                         D
Hát adott a feladat: használttal beérni,
                                                       Em
Ne legyen fájdalmas, csak ezt szokták kérni.
                 G
Akkor tán kibírjuk, akkor tán kibírjuk
                G
Akkor tán kibírjuk, akkor tán kibírjuk
                 G
Akkor tán kibírjuk
                      Am
Így szoktunk ma élni,
                 Em                   Am    Em
Viharral teli levegőt kis szimatokkal mérni.
                                                                                Em
Akkor bemegyek egy presszóba, gondoltam megiszok egy kávét.
 

Presszózongorista
Bev: Lásd a lentebb a „díszítéseket”
I.
A(5)                 Cism
Úgy szeretem, ha fáj
A(5)             Cism
Ujjaimnak a gitár,

II.
             Hm
Nagyon szeretem (szeretem),
             A
Mindig is szerettem (szerettem).
I.
Rég elszökött a nyár,
Búsan dalol a gitár,
II.
Első a felejtés (felejtés),
Az abszolút felejtés (felejtés),
II.
Az a puha felejtés (felejtés),
Mely csöppet se fáj.
I.
Én vagyok az utolsó
Eszpresszózongorista.
II.
Nagyon szerettem (szerettem)
Játszani itten (itten),
                 Hm
Mindig is szerettem (szerettem)
(3)         A(5.)
Közöttetek.