D/Dm: Az 1. ujjal a D dúr és a Dm között vált az e1-es húron,
miközben a 2. és 3. ujj a helyén marad.
G robog a HÉV Bizony a Bea,
a Bea bejáró, Pomáz-Pest között ingázik tehát. Homlokát rányomja sokat
az ablak üvegére Bea, bá-bá-bámul, hogy fut a táj. D/Dm (Lásd lent)
A dal negyedéhez elért,
D/Dm megismertük Beát, D/Dm ismerjük a HÉV-et és Pomázt, Hm C hát ismertessük, mi bántja Beát, G mi a baja. Beának baja,
hogy Pomáztól Pestig, Pest és Pomáz között csak úgy, egymaga mindig, sejtelme sincsen, hogy létezem, plusz én se Beát,
a bejáró Beát még véletlenül sem ismerem. Robog a HÉV. Felénél vagyunk a dalnak,
tudjuk, hogy Bea nélkülem él, tudjuk, hogy ezért nem boldog, tehát e dal látszólag még egyszerű dal. |
De menjünk csak tovább,
s nézzük meg Beát, mint cseppben a tengernyi tragédiát. Ugyanis Bea
nemcsak engem nem ismer, hanem még számos személyt és számos egyéb, és számos egyéb, nagy horderejű sok eseményt. Bajban van Bea,
tájékozatlan, s viszi a HÉV, ott ül egymaga. Vége hát úgy van a dalnak,
hogy Bea alulinformált marad, ingázik ide és oda, és alulinformált marad. Formált marad.
Bizony Bea,
a Bea bejáró, bá-bá-bámul, hogy fut a táj. S így vagyok én is,
be-be-bejáró, ki bá-bá-bámul, hogy fut a táj. És így van mindenki,
be-be-bejáró, bá-bá-bámulunk, miért fut a táj. |