Dodó néni

Album: (2004) A véletlen szavai

Bevezető:

 ||: E        :||  E ..      A            E  . . .
E1----0---0---0---------------0---0------0---0---0--

H-----0---0---0---------------2---0------0---0---0--
G-----1---1---1---------------2---2------1---1---0--
D-----------2--------------------2---------------2----
A-------2--------------------0---------------2--------
E---0-----------------------------------0-------------

I.
E                 
A Dodó néni mindig azt kérdi,
              A                        E
ülve egy felhőn, s horgol keze,
(E)        
amit a holtak kérdezni szoktak,
                         A            E      E
hogy: hogy lehet élni őnélküle?
II.
E                                              D
"Nézd, Dodó néni - én így válaszolok, -
E                                                    D
hiányzol kérlek, de azért csak megvagyok.
E                                                       D
Élünk csak, élünk, csöndesen, ahogy lehet,
E                                          D
fizetéstől megy fizetésig a menet..."
I.
A Dodó néni erre azt kérdi:
"hogy lehet élni semmitlenül?"
Erre én tényleg gyors visszakérdek:
"te hogyan éltél, tán remekül?"
II.
Erre jön az, mit Dodó néni szokott
mondani, hogy ők még voltak birtokosok,
aztán vették el csak összes mindenük,
amijük csak volt, az égbe csak később tűnt.
I.
"Na, Dodó néni, ha már így kérdi,
maguk engedték - leszek dühös,-
a magamfajta legalább nincs kirabolva,
miként ki voltak gazdag ükök.
II.
Térjünk már észhez, tőlem mit vehetnek el,
mikor nincs semmim, ami itt ezeknek kell?
Kereken szólva: kirabolták maguk,
ámde nem engem. Maguknak volt birtokuk."

 

I.
Most egyetértünk, két semmivé tűnt
birtokos fajta, ahogy szokott.
Ám Dodó néni újra csak kérdi,
mit szólok hozzá, hogy senki vagyok?
II.
De már őrjöngök: "tűnjön már a francba el,
engem a bírtok, értse meg nem érdekel,
akik elvették, azoknak elvenni kell,
megérdemelték, dögöljenek benne meg!"
I.
Aztán azt kérdi: „hogyhogy a Béni
a temetési képen nincs ott?
Családi átok, meg sem hívtátok
a szegény Bénit, rossz rokonok!
II.
Családi gyászról Béni hogy maradhat el?"
"Hát úgy, Dodó néni, hogy éppen őt temettük el:"
(Na végre)
most némán horgol, végre hát kimehetek
én a konyhába levinni a szemetet.
I.
Éppen lehajlok, s hallom a hangot,
amint azt mondja, hogy: "picikém,
látom te jól vagy a lenti pokolban,
de sosem kérded, hogy vagyok én.
II.
Túlvilág téged hogyhogy nem érdekel,
a Bénivel együtt én hová tűnhettem el?"
(Nem fogok válaszolni neki!...)
Megyek a lépcsőn, a nehéz ládát viszem,
közben ő egyre: "hallod a hangom, szívem?"
(Sose fogok válaszolni neked. Kész! Kész!
Az életben. Kész!)
I.
Jövök a gangon, s a hangot hallom,
még mindig mondja: "szívem, szívem!"
Makacsul, némán leülök aztán,
és végre csönd lesz nagy hirtelen.
És végre csönd lesz nagy hirtelen.
Örökös csönd lesz nagy hirtelen.
   

 

 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés