I.
D G D
Gyertya gyulladt, tűzhelyünkben pattogott a láng
D G D
És bezúzott ablakunkra papírt tett apánk.
D G D
Gyertyafényben vígan ültünk, míg a krumpli főtt
D G D
S hahotázva elfeküdtünk, ha egy tank belőtt.
I.
Sose halunk, úgy éreztük, ha egy tank belőtt.
Kijárási tilalom volt és a krumpli főtt.
Hogy túlélünk mindent mindig, úgy éreztük ott.
Kár, hogy sorsom íly' szép estét többet nem adott.
II.
D G
Élveztük gyerekmódra,
D G
Milyen véres ez a móka.
D
Hogy lőnek miránk!
D G
Az oroszok kivonultak,
D G
Visszajöttek és belőttek.
A
Gyerekként kinevettünk a nagy halált!
II.
Elhittük gyerekmódra,
Hogy egy angyal virradóra
Tesz majd egy csodát.
Ha-ho-hó, majd ENSZ-csapattal,
Kék sisakkal jön egy angyal
Hoz édes tejkonzervet és megáld.
I.
Ránevettem, míg dörögve ablakon bejött,
Nem ismertem a halálom, élveztem hát őt.
Krumplit ettünk s földre dőltünk, ha egy tank belőtt.
Halhatatlan korszakomban nem ismertem őt.
I.
Halhatatlan módra ránevettem a konyhakőről én.
Hisz' kék sisakban megvéd egy angyal, itt ülök ölén.
Mert én a halálom olyannak várom; szebb legyen és nem ilyen.
Hozza azt karddal majd egy ENSZ-angyal, mert kijár ez nekem.
II.
Nem lehet ilyen durva,
Az ablakon bezúdulva;
Kérek más halált!
Szebbet mely, mint egy angyal
ENSZ-küldöttként kék sisakkal
Hoz édes tejkonzervet és megáld.
I.
Hogy túlélek mindent mindig, úgy éreztem ott.
Kár, hogy sorsom íly' szép estét többet nem adott.
Más esték járnak és a halálnak azóta más arca lett.
Sem orosz tankkal, sem ENSZ sisakkal; egészen másképp ijeszt.
Sem orosz tankkal, sem ENSZ sisakkal; egészen másképp ijeszt...